5. fejezet

Zeusz

Teltek a napok és egyre jobban kezdtem szóba állni a srácokkal. Elmentem velük néha futni egy kört vagy sziklát ugrani, vagy esetleg moziba. Sőt még kutyát is be szereztem magamnak, mondván hogy egyedül érzem magamat. Nagy nehezen de Pault is meggyőztem hogy kell így most van egy fekete-fehér színű, fiú Dán dogom. Zeusznak neveztem el.Benn a lakásban van most és velem alszik, kezd szoba tiszta lenni és tud pórázon sétálni, de még szoknia kell mert kicsi.

Egyik reggel felkeltem és lementem enni. Egy tál müzlit ettem és hozzá teát csináltam. Azután felöltöztem és elmentem sétálni. Zeusz nem akart jönni így őt otthon hagytam. 

Konyha

Nappali

 Órákon keresztül barangoltam az erdőbe míg nem egy kis neszezést hallottam a hátam mögül beleszagoltam a levegőbe és ismeretlen szag csapta meg az orromat. Gyorsan körül néztem és végül egy nagy mamut fenyőn akadt meg a szemem legalább 5-6 méter volt. Gyorsan felugrottam kecses mozdulatokkal a fára és legalább a három negyedéig másztam . Vártam amíg a vámpírok elfutnak alattam de előtte álcáztam magamat és a szagomat hogy észre ne vegyenek. 3-man voltak. 1 lány és 2 férfi a cullenék háza felé mentek. Mind a hárman fekete köpenyt viseltek. A lány szőke hajú volt. Gyorsan leugrottam a fenyőről. Már tesztelgettem a képességeimet és nagyon sok felfedezést tetem. Koncentráltam és át teleportáltam magamat a cullen ház nappalijába. Nagyon meglepődtek de gyorsan ecseteltem nekik a helyzetet Carlisle mondta hogy mennyek és szóljak a farkasoknak és jó lenne ha elbújnék mert ez a Volturi és nem lenne jó ha tudomást szereznének rólam így haza teleportáltam magamat. Zeusz aludt így mikor mellé teleportáltam magamat, felébredt és megijedt.Gyorsan meg simogattam a feje búbját és mikor tudomásul vettem hogy Paul nincsen itt gyorsan kifutottam az erdőbe és átváltoztam. Most nem hallották a gondolataimat így nem tudták hogy hívom őket de nem akartam levenni a pajzsomat sem így hívóan felvonyítottam és becsuktam a szememet. Pár pillanat múlva már halottam a szuszogásokat körülöttem és a türelmetlenül toporzékoló lábakat. Gyorsan intettem hogy változzanak át és beszéljük meg bent. Vonakodva bár de át változtak és magukra rángatták a gatyájukat, és elém álltak kinyitottam a szememet és vissza változtam, betuszkoltam őket az ajtón közben felhangzott egy" Mond már" vagy hogy "Minek kell bemenni" de mindig vagy én vagy a többiek lemorogták őket végre mindenki leült a kanapéra és várakozóan néztek rám.
-Szóval az a helyzet hogy itt van a Volturi- mire mindenki egy emberként mordult fel.- De nem tudom még hogy miért jöttek, az erdőben láttam őket.- mire Paultól felhangzott egy morgolódás féle mire rákaptam a tekintetem mire ő mélyen bele akaszkodott és nem engedett más merre nézi de én folytattam tovább a beszédet- Cullenéket már figyelmeztetem. és majd jön valaki hogy elmagyarázza hogy miért jött. Megengedtem hogy valamelyik Cullen átlépje a határt.- mondtam és végig néztem a bandán és azon különböző érzelmek tükröződtek. Mérhetetlen düh, szomorúság.... Pár perc múlva már csak Paul és én voltunk a  házban. Volt aki elment járőrözni volt aki hazament. A hetek alatta kibékültem Paullal és szerintem én bele szerettem. De szerintem ő kiröhögne ha elmondanám neki. Lehuppantam mellé a kanapéra és neki dőltem. Ő erre átkarolta a derekamat, közelebb vont egy kicsit magához belepuszilt a hajamba és rádöntötte a fejét az enyémre. Mire elmosolyodtam és elvörösödtem. Ezt ő is észre vehette mert engedett a szorításon és rám kapta a szemét.  Mire felültem és kivonultam a konyhába. Egy pohár vízért. Belekortyoltam és elkezdtem megnyugodni mikor éreztem hogy a hideg víz széterjed a testemben. Pár pillanat múlva jött utánam be Paul. Rákaptam a tekintetemet, és rákvörös lettem és lehajtottam a fejemet közelebb jött és felemelte az egyik kezével a fejemet az államnál fogva. Belenézett a szemembe amitől egy remegés futott át a gerincemen mire elmosolyodott én meg zavarba jöttem. Elakartam húzódni tőle de ő megfogta a derekam és vissza húzott magához. Mélyen a szemembe nézett és velem elkezdett forogni a konyha. A szájával közelített a szám felé és meg csókolt. Először csak kóstolgatta, azután egyre hevesebbé vált én csak álltam ott dermedten és hagytam. Szerettem volna vissza csókolni de mélyen legbelül tudtam hogy nem szabad. Egy kis idő múlva elvált az ajkamtól és ijedten figyelt. Én csak néztem a semmibe. Olyan fura volt. Képek villantak be nem is képek hanem mintha valami kis film lenne.
"Egy régi kastély nagy termében volta, és három vámpír pasas éppen beszélgetett. A terem tele volt vámpírokkal. Egyszer csak Carlisle, Edward és Alice rontott be. Valamit vitatkoztak azután elengedtek. Mi sietve távoztunk. Amikor kiértünk Paul jött velünk szemben és megölelt és megcsókolt." Azután váltott a kép.
"A kertben voltam el kiáltottam magam és 4darabb gyerek és Paul lépett ki a fák között.Egy kicsit kint maradtunk és én és a legkisebb gyerek nézte velem a fiuk "bunyóját". Azután bementünk a házba Paullal és a 4 idegen gyerekkel, játszottunk. Elvoltunk Zeusz nem volt velünk csak egy hozzá hasonló 4-5 hónapos kiskutyus."
Hirtelen azt vettem észre hogy Paul előttem áll és beszél valamit, észre vettem a kezében a kis készüléket, és meghallottam azt az ismerős hangot. Carlisllal beszélt valamit és kis aggódást véltem felfedezni a hangjában. Belenéztem a szemébe és elmosolyodtam. Ő vissza mosolygott, és kinyomta a telefonját.
-Soha többé ne merészeld ezt csinálni, úgy megijesztettél Is-mondta Paul miközben megölelt. Én elhajoltam tőle és megcsókoltam. A végén már nem bírtam és belemosolyogtam a csókunkba.
-Ugye vissza költözöl hozzám- kérdeztem boci szemeket meresztve és szempilla rebesgetve. Amin egy jót nevetett és egy röpke puszit adott a számra
-Már minden vágyam az volt-mondta és elmosolyodott. A csengőre kaptuk fel a fejünket biztosan Alice lesz az. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Ledermedtem...

Bocsi a függő vég miatt de akarom húzni egy kicsit a fantáziátokat.