6-7. fejezet

Na szóval gyerekek van egy bejelentésem megkönyörülök rajtatok mert el értük 100 látogatót. De haragszom rátok mert nem kaptam egyetlen egy komit sem még annyit sem hogy jó volt vagy nem. Na mindegy most olvassátok ezt a fejezettet és szeretnék sok sok komit. :-DDD
Pusza Wolfmoon

Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Ledermedtem...

Nagy meglepetésemre nem várt személyek voltak. Csak arra eszméltem fel hogy Paul félre lök az ajtóból.
-Mit akartok itt- morogta Paul és már a szélén volt hogy átváltozzon és nekik ugorjon.
-Nem veled akarunk beszélni te korcs hanem a lánnyal-mondta a nagydarab vámpír és a vékonyabb vámpír elkezdett koncentrálni. Egyszer csak Paul mozdulatlanná vált és össze esett. Én megijedtem és elkezdtem hátrálni.
-Mit akarnak?- kérdeztem de még én is éreztem hogy elég gyengécske lett a hangom.
-Téged-mondta az alacsony szőke hajú lány és intett a nagydarabnak mire össze estem. Nem értettem semmit nem tudtam használni a pajzsomat. Érzékeltem a környezettet, de nem tudtam beszélni, mozdulni és kinyitni a szememet. Valamelyik felkapott és csak azt érzékeltem hogy fut az illető. Nem tudom mennyi idő telhetett el de egyszer csak lerakott valami puhára, és valami tompa ütést éreztem a fejemen és elájultam

 Felpattantak a szemeim. Körülnéztem és meglepődve vettem észre hogy egy romos toronyszobába vagyok. A szoba nagyon szűkös volt, összesen csak egy ágy fért el benne. Volt egy rácsos ablaka kinéztem rajta és meglepődve tapasztaltam hogy korom sötét van oda kinn. De azt kitudtam venni hogy egy nagy várban vagyok. Össze zavarodtam. Miért vagyok itt? Mit akarnak tőlem? Kik ezek? És még vagy ezernyi kérdés pörgött végig az agyamon, és bepánikoltam. De egy nagyon fontos kérdés keringett az elmémben. Ki vagyok én???

*Paul szemszöge*

Nagy meglepetésemre nem várt személyek voltak. Is ledermedt. Gyorsan oda mentem és a hátam mögé löktem az ajtóból.
-Mit akartok itt- morogtam és már a szélén volta hogy átváltozzak és apró kis cafatokra tépjem őket. "De Cullen piócák miatt sajnos nem tehetem, és nem akarom hogy Is-nek bántódása essék a Volturik miatt. "
-Nem veled akarunk beszélni te korcs hanem a lánnyal-mondta Felix, és Alec elkezdett koncentrálni és teljes kép szakadás volt.

 *30 perc múlva*

-Is- pattantam fel. Ki rohantam a házból. "Őt nem vihetik el csak őt ne." Gondoltam nem is törődtem a ruháim épségével rohantam az erdőbe és közben át változtam.
"Mindenki, Volturi gyorsan, Is,  Cullenékhez." Ordibálta gondolatba össze vissza mindent de nem volt érthető mondatom, ezért gyorsan lepörgettem az elmúlt kb. 1 óra eseményeit persze pár részt kihagyva belőle.
"Mi van?" hördültek fel szinte egyszerre, és elindultunk a piócákhoz.
  A percek lassan teltek és szinte óráknak tűntek már mire oda értünk a piócákhoz.
  "Ist elrabolták vérszopó katonák" kezdtem elordibálni a piócákkal, amikor vissza változtunk.
 - Nem a mi hibánk kutya.- köpte a szavakat a gondolat olvasó.
 - Miért akkor mi a búbánatért jöttek volna ide ha? Ha nem a vörösért?- Kérdeztem Nessire célozva.
 - Isy miatt. Rájöttek hogy félmunkát végeztek, hogy ő maradt még a Swit családból.- mondta Carlisle.
 -De hát az lehetetlen hisz elrejtettük.- döbbentem meg és remegések kezdtek átfutni a gerincemen.
 -Csak nem eléggé- mondta a hegyomlás.
 -Most azonnal mennyünk utána.- ajánlotta fel Seth, és az egész farkas klán elkezdett helyeselni. De Carlisle leintette őket.
 -Meg kell várnunk míg besötétedik. Különben most ha kilépünk a házból egyből furák leszünk Olaszországban.- és erre most döbbent rá mindenki hogy most kivételesen szikrázó napsütés van és még a mi bundánk is csillog egy kicsit. Ezért várnunk kellett estig ami nekem kínszenvedés volt.  olyan volt mintha órák helyett napokat kellene várnunk. Már ott tartottam hogy felakasztom magamat ha nem indulhatok végre Is után.
  És végre elindultunk, az erdőn keresztül, de sajnos volt kisebb nagyobb részek amikor vagy tengerek vagy folyók kerültek az utunkba és azokat nem lehetett megkerülni mert az idő pazarlás lett volna. Volt egy pont amikor azt gondoltam hogy bele fojtom magamat a vízbe de ilyenkor mindig Isa-ra gondoltam és ez erőt adott nekem.
 ÉS VÉGRE MEGÉRKEZTÜNK.

Szinte már rohantam volna Dora-hoz. A többieknek úgy kellett vissza rángatniuk. Mert még meg kellett beszélnünk a tervet hogy ki megy be és hogy ki nem. Végül is ez a felállás hogy Carlisle, Alice, Jasper, Seth és én megyünk be, és a többiek pedig kint várnak. De a végén Emmett kiharcolta hogy ő is bejöhessen. Én alig bírtam át változni de Isy miatt megtettem.
 Be rontottunk a volturi kastélyba, és kanyarogtunk össze vissza felmentünk egy liften és megint csak folyosókon mentünk, mígnem egy nagy ajtóhoz nem értünk amin berontottunk. Mire minden szempár ránk szegeződött.
 -Hol van Is?- kérdeztem én először.
 -Á barátaim minek köszönhetem jelenléteket?- kérdezte bárgyú vigyorral a fő pióca rám fittyet hányva amivel kezdett kihozni a sodromból. Jött egy nyugalom hullám mire felmorogtam.
-Aro szerintem már nincsen semmi okod arra hogy minket így szólíts- kezdte Carlisle azon a nyugodt hangján amit megszokhattunk tőle. Csak tudnám hogy hogy a fenébe tud ilyen nyugodt lenni amikor Is-ről van szó.- és most kérünk utoljára téged arra hogy add vissza a lányt.
 - Ja hogy őt, de mi lenne ha inkább ő választana.-mondta. -Félix kérlek. -intett a piócának. Mire ő elsuhant és pár perc múlva Is-el tért vissza. Oda akartam menni Is-hez de Félix utamat állta. Mire egy re több remegés hullám söpört végig rajtam. Félix Arora nézett mire ő intett hogy álljon arrébb. Végig néztem Doran valamiféle sérülést keresve rajta. De nem találtam rajta semmit.
-Do azért hívtunk ide mert szeretnénk ha választanál ezek között és mi köztünk-mondta bájologva Aro. Is végig nézet rajtuk majd rajtunk és nagy megdöbbenésemre  rajtam időzött el mire elmosolyodtam.
-Aro kik ők?-kérdezte Do kíváncsi hangsúllyal.
-Először válasz-mondta kicsit idegesen olyan cukros bácsi stílusban. Amitől megremegtem de próbáltam nem átváltozni.
 A szemébe néztem.  És most ért a legnagyobb megdöbbenés. Furcsán csillogott az a gyönyörű szeme, de ugyan akkor zavart is volt, fáradt és elgyötört úgy nézet ki mint egy agy mosott. Beleakasztottam a tekintetem az ő tekintetébe ahogy mindig is szoktam, és az arcára simítottam a kezemet mire furcsa fény gyúlt a szemébe. Ránézett Arora és ezt mondta.
-Inkább őket választom.- mondta és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Carlisle intett hogy ők majd elintézik , mi pedig kimentünk a többiekhez.

7.fejezet

*Is szemszöge*

Ki értünk.
-Paul- suttogtam és megcsókoltam. Bár nem tudtam hogy mióta ismerjük egymást de azt tudtam hogy egymáshoz tartozunk. Nem tudom hogy miért éreztem ezt, de nagyon kötődtem hozzá, és valamiért vakon megbíztam benne. Csak azt tudnám hogy kivagyok én, és ki ez a sok ember. De miért ilyen forró a bőre talán beteg. Á nem akkor nem mászkálna itt egy szál gatyába. És milyen izmos. Egyszer csak azt vettem észre hogy az egyik fal fehér bőrű gyerek majd elröhögi magát, de többiek értetlenül néznek rá. Fura egy gondolatom támadt de mi van ha a fejembe lát de ezt a gondolatot el is vettetem, egyrészt mert bele pirultam, más részt pedig hülyeségnek tartottam hisz ő ember. De nem gondolkodhattam tovább mert Paul átkarolta a derekamat és elindult a nagy csapatunk valamerre azt hiszem hogy a repülőtér felé. kb. 2 óra volt az út de én az egészet végig aludtam valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Amikor leültem a székbe hirtelen nagy nyugalom és fáradtság tör rám és abba a szempillantásban elaludtam. Mikor leszálltunk a gépről egy ismeretlen városban kavirnyáztunk de valami indiánrezervátum féleségbe mentünk. Azt mondata Paul hogy a házunkba megyünk. Mikor meg álltunk egy ház előt Paul kinyitotta nekem az ajtót, én kiszáltam és elkezdtem körbenézni a ház körül elég otthonosan nézett ki kívülről, és elég hatalmasnak. Fehér falak, vörös tető, hatalmas ablakok, egy erkély, a ház körül erdő, és gondolom hatalmas magában ez a telek is.  De nem tudtam tovább nézelődni, mert hirtelen átkarolta a derekamat, és elkezdett húzni a ház felé.
-Gyere most pedig bemutatlak valakinek aki nagyon várt már téged?- mondta mosolyogva. Mire pár cm-esre zsugorodott a gyomrom. Vajon kit akar bemutatni nekem.- Nyugi már nem fogja leharapni a fejedet ő ahhoz még túl apró, majd talán pár hónap múlva.-mondta egy visszafojtott nevetés hullám után. Mire megnyugodtam, de nagyon nagy késztetést éreztem az iránt hogy hasba vágjam aminek, "sajnos" nem tudtam ellen állni.-Na ezt most mért kaptam?-kérdezte-Látom kezdesz vissza térni a régi énedbe.- mondta még mindig kuncogva. Amikor beléptünk nagy csaholásra lettem figyelmes, és egy picike dán dog futott felém.
- Hát szíííía, te meg ki vagy?- kérdeztem miközben elkezdtem vakarni a hasát mert a lábam előtt feldobta a pacskert, csóválta a farkát és nyüszögött.
- Ő itt Zeusz, mondtam hogy nagyon várt téged.- guggolt le mellénk.
                                                   

Teltek a hónapok és én még mindíg nem nagyon emlékeztem semmire. Arra már emlékszem hogy Isadora Swit-nek hívnak, és hogy a cullenék a barátaim és a Quileut-ok is. De azt nem tudtam például hogy hány éves vagyok hogy járok-e iskolába, sőt arra sem emlékszem hogy volt-e 6. születésnapom vagy sem.

*Carisle szemszöge*

Intettem Pauléknak hogy mennyenek ki majd én elintézem.
- Aro mire véljem ezt. Miért raboltátok el a lányt?- kérdeztem nyugodt hangnem, de belül igazból tomboltam.
- Carlisle ez egy félre értés miután beszéltek veletek Jane-ék haza fele jöttek de akkor éreztek egy ismerős szagot és pár idegen vámpírt és a nyomukba indultak, és akkor meglátták hogy 3 vápír éppen viszi Isadorátt valamerre. Elkezdtek velük harcolni de sajnos elmenekültek. De azt észre vették hogy alakváltók voltak, olyan volt nekik mintha saját magukkal harcolnának.-kezdett mentegetőzni
- De miért nem vitték vissza a lányt a házba?-
-Carlisle nekem is fontos Elizabeth. Emlékszel a szüleire nem?- tette fel a költői kérdést. Amire rég tudtam a választ.- Ezért tudod hogy nekem a legfontosabb, tudod amolyan apai ösztön vagy mi a szösz. Te is tudod hogy mire képes. Tanulmányozni akartam a képességét, de amikor felébredt nem emlékezett semmire.-mondta. Egy pillanatra meggyötörten nézet rám, de egyből rendezte a vonásait.
-Rendben most az egyszer megúszod, de legközelebb kérlek értesíts minket.- mondtam és elköszöntünk tőlük. Kifelé menet Emmett megszólított.
-Hé apu mi volt ez miről beszélt Aro?-
-Majd ott hon megbeszéljük nem akarom hogy Elizabeth, akarom mondani Isadora megtudja vagy valamelyik farka.

*E/3 szemszög*

A repülőn mindenki furcsán hallgatott még a kis kobold is aki mindig be volt pörögve mint a búgó csiga. Carlisle nem akarta hogy ki derüljön a titok de Aro elszólása miatt már be kellett számolnia a családnak a múltban törtéteről bár nem akarta feldúlni a múltat mert a családjának különböző reakciója lesz az események miatt, és Jasper fogja érezni a legjobban és valószínűleg ezért elfog menni pár hónapra. A repülőn különösen kellett vigyáznia a gondolataira Carlisle-nak Edward miatt. Az egész csapatban különböző érzések váltakoztak düh a volturi miatt, boldogság hogy vissza kapták Ist, Paul felől szerelem, boldogság és mérhetetlen bűntudat. Teltek a napok és senkinek sem akaródzott elmondani Is-nek hogy misztikus lények között él, és hogy Paul lenyomata. Carlisle elmondta a családjának a titkot.

Bocsi hogy késtem de nem volt ihletem. Remélem hogy örültök a fejezetnek és remélem hogy kapok sok-sok komit.
Pusza Wolfmoon