8.fejezet

*Carlisle szemszöge*

Amikor haza értünk mindenkinek szóltam, hogy gyülekezzenek a kanapén.
- Nos, szeretnék veletek beszélni Isadoráról. - kezdtem bele, de nem nagyon tudtam, hogy hogyan fojtassam.
- Idáig mi is eljutottunk. - szólalt meg Emmett mire Rose nyakon vágta.
- Na, szóval nem Jack és Émi voltak az igazi szülei, akik nevelték. Ha nem… Elisabett és… és… Aro. - Az eleje még csak-csak ment a mondatnak, de a végét csak végig nyökögtem. Síri csönd lett a nappaliban. - A lány farkas volt- mondtam.
- De ez hogyan lehetséges? Hogyan tudták egyáltalán eltitkolni a dolgot?-
- Hát fogalmam sincsen, hogy hogyan tudták titokban tartani, de azt tudom, hogy a lány Aro-ba vésődött valamikor az 1920-as években. Csak én voltam szemtanúja eddig, hogy ez valaha is megtörtént, és hogy Aro hogy összetört. Évekig tartották a kapcsolatot, de nem bírták sokáig az egymástól való távolságot és éjszakánként találkozgattak, és ugyebár Aro nem öregedett és a lány, sem mert tartotta a farkas alakját. De minden megváltozott, amikor felhagyott a farkassággal 7 éve Aro le akarta beszélni róla, de a lány hajthatatlan volt akart egy gyereket, de nem nézett szembe a veszélyeivel. Mert lehet, hogy farkas gének voltak a lányba, de már nem használta őket így mikor Isadorrával terhes lett nagyon legyengült, de nem változhatott át, mert akkor megölte volna a gyereket, de így meg a gyerek őrölte fel belülről a vámpír gének miatt, mert ugye vérre volt szüksége. Amikor megszületett a gyerek nem volt ereje át változnia, és Aro sem változtathatta át, mert abba azonnal belehalt volna. Is ugyanúgy „kirágta” magát, mint Nessi. A lány belehalt a sebeibe utolsó képe a lányáról volt és azt a képet vitte magával az öröklétbe. - értem a mesém végére mindenkiről más érzelmek tükröződtek.
- És mivolt a lány neve?- tette fel a kérdést Edward mintha nem is tudná.
- Elisabettnek hívták róla nevezték el a lányát is csak Eminek nem tetszet a név.- válaszoltam.
- És ha Isadorát a rendes nevén szólítanánk, akkor lehetne esély rá, hogy emlékezni fog?- kérdezte Nessi
- Hát néhány százalék esély van rá de nem bíztos.- mondtam mire Nessi boldogan felpattant elköszönt tőlünk és el ment La Push-ba. Ezek után nagyon sok dolgot még megbeszéltünk.

*Nessi szemszöge*

Vápír sebességgel szaladtam La Push-ba. „Ha csak néhány % esély is van, csak rá meg kell próbálnom” zakatolt a fejemben a mondat. Amikor átléptem a határt hírtelen megtorpantam, mert 2 farkas állt elém, és elkezdtek vicsorogni. Ha jól sejtettem akkor Embery és Collin voltak azok, de nem féltem tőlük sőt így nyugodtan kezdtem el beszélni.

- Sziasztok fiuk mizu? Köszi én is jól vagyok, nincsen semmi különös. Hogy miért jöttem? Csak beszélnem kell Isadoraval.- mire prüszkölő hangot hallattak, valószínűleg azért mert jól elbeszélgettem magammal. El indultam feléjük, de ők elkezdték csattogtatni a fogukat.- Ne már fiuk tudom, hogy Paul nem engedi, hogy oda menjek Ishez de higgyétek el, hogy lehet, ha beszélek vele emlékezni fog, de nem bíztos és ezért meg kell próbálnom.-  mondtam most már könyörgően mire össze néztek és valószínűleg gondolat csatát vívtak Paulal. De végül félre álltak.- Köszönöm- mondtam és megsimogattam a buksijukat. Elkezdtem vámpír gyorsasággal futni Lis háza felé és szerencsére hamar oda értem. Ha jól hallottam, akkor Paul is otthon volt. Bekopogtam és vártam. Ahogy gondoltam Paul nyitott ajtót, és ahogy meglátott dühös lett és becsapta az orrom előt az ajtót.

- Ki volta az?- kérdezte meg Elisabett

- Csak valami svájci bicskát próbáltak meg rám sózni- mondta idegesen Paul, mire Lisa visszament a szobájukba. „ Ha ő így akkor én is így”.- gondoltam. A ház mögé mentem, és elkezdtem hallgatózni. Mivel csak azt hallottam, hogy Lis fel-le mászkál a szobájában felugrottam az erkélyére és bekopogtam. Hirtelen megtorpant, és lassan elkezdett jönni az ajtó felé az ajtó előtt megált és kis kattanás jelezte, hogy kinyitotta az ajtót. Lasú nyikorgó hangon kitárta az ajtót előttem. Értetlen képet vágot, és egy kicsit megvolt szeppenve.

- Szia Elisabett.- köszöntem neki és bementem a szobájába.

- Szia idegen gyere csak be.- mormogta az orra alatt.- Héj engem Isadorának hívnak azt hiszem. És hogyan jöttél fel ide?

- Hát őőő..- kezdtem el dadogni.- Szia engem Nessinek hívnak és…- de nem tudtam befejezni mert Paul rontott be a szobába. Iszonyat dühös volt annyira remegett hogy a vonásai összemosódtak.

- Paul minden rendben? – kérdezte Liz mire Paul remegései enyhébbek lettek.

- Pióc… Nessi nem megmondtam, hogy ne gyere ide.- mondta nem éppen udvariasan Paul és a szemeivel szinte megfolytott ami ugyebár lehetetlen lenne.(Igaz hogy szükségem van a levegőre, de tovább bírom levegő nélkül mint egy átlag ember előbb unná meg a fojtogatást minthogy nekem levegőre lenne szükségem)- Menny el éppen csináltattok már elég bajt.- mondta megtörten de egy pillanat alat rendezte vonásait

- Rendben, de még visszajövök.- mondtam és most nem az erkélyt választottam távozásom céljául, hanem az ajtó felé vettem az irányt-, szia Elisabett majd találkozunk.- mosolyogtam rá, de neki csak értetlenség tükröződött az arcáról. Kiléptem a házból és az utcák felé vettem az irányt nem volt kedvem az erdőn keresztül menni, gondolkozni akartam egy kicsit. Ahogy mentem elbambulhattam, mert csak azt éreztem, hogy valami melegnek neki megyek és seggre ülök.

- Bocsánat- nyúlt felém egykéz, „vagyis nem valaminek, hanem valakinek mentem neki ’szuper’” gondoltam, elfogadtam a felém nyúló kezet, ami segítségével feltápászkodtam a földről. - Meg kérdezném, hogy jól vagy-e de tudom, hogy neked nehezen lehet sérülést okozni- nevetett Jacob. Felnéztem rá és találkozott a pillantásunk. Abban a pillanatban furcsa bizsergést éreztem. Nem tudtam, hogy mi van velem így fájó szívvel, de meg szakítottam a szem kontaktust, és elfutottam. Nem tudtam, hogy mi történik velem, mert furcsa érzések kerítettek hatalmába.

*Liz szemszöge*

- Paul minden rendben?- léptem hozzá közelebb, de nem válaszolt csak mélyen a szemembe nézett, és megcsókolt, de én hamar megszakítottam csókunkat, válaszokat akartam kapni az engem foglalkoztató kérdésekre.- Kivolt ez a lány? Mi ért jött ide? Mi folyik itt? Paul? Kérlek, válaszolj. - Kértem tőle.

- Is nem tehetem a te érdekedben. - mondta. Mire kiborult a bili.

- Ha te nem válaszolsz majd az a lány fog holnap. - mondtam neki, mert már este volt. De ki kellett szelőztetnem a fejemet, hogy ne mondjak olyat Paulnak, amit majd később meg bánhatok. Elindultam az ajtóm felé mire meg ragadta a kezemet. - Kérlek, hagyj. - mondtam és kirántottam a karomat a kezéből. Lerohantam a földszintre, és ki az ajtón az utcára nem tudtam, merre de elkezdtem rohanni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a városban vagyok elég késő lehetett, mert nem volt senki sem a környéken. Körülnéztem az útesten, mert át akartam menni a másik oldalra, és nem láttam semmit jönni. De alig láttam, mert észrevettem, hogy sírok így eshetett meg az, hogy leléptem az útestre, és vad dudálást hallottam, fékcsikorgást és az oldalamba hasító fájdalmat, amitől legalább 2-3 métert repültem az útesten, és elterültem. Csak annyit érzékeltem a külvilágból pár percig hogy elhajt a kocsi, és hogy elered az eső. De azután kitisztult minden éles fájdalom nyilallt az oldalamba mire felsikítottam. Tudtam, hogy sok mindenem eltört, és hogy cserbenhagyásos gázolásom volt. Próbáltam megnyugodni, de nem nagyon ment, és az is rátett egy lapáttal hogy valami melegséget éreztem a bal oldalamon, és egyre nehezebben tudtam venni a levegőt. El kezdtem kotorászni a farmerem zsebébe még szerencse hogy ez volt rajtam, csak remélni tudtam, hogy nem tört el a kis kütyüm. Kicsit meg nyugodtam mikor sértetlenül kihalásztam a zsebemből a mobilomat. Gyorsan tárcsáztam Paul számát csak remélni tudtam, hogy nincsen farkas alakban egy… kettő…három csörgés és végre felvette.

- Na, végre. - mondtam és még engemet is meglepett a hangom. Vékony volt még is rekedt. - Paul gyere értem Forks-ban vagyok a gími környékén- mondtam és elsírtam magamat.

-Is minden rendben?- kérdezte.

- Kérlek, siess- mondtam szinte már suttogva. Letette. Megpróbáltam felállni nagy nehézségek, és kínkeserves sikítások árán, de nem ment, csak a felülésig jutottam, elkúsztam a padkáig és neki vetettem a hátamat egy fának. Végig néztem magamon és tapasztaltam, hogy kisebb nagyobb szakadások vannak a ruhámon és a ruháim baloldala szinte már vörösben játszott. Hírtelen megint felsikítottam az oldalamba nyilalló fájdalomtól. És már zokogtam. Elkezdtem szédülni és fulladni. Ekkor megjelent Paul és oda futott hozzám.

- Kicsim mi történt?- kérdezte és leguggolt hozzám.

- Én… én… leléptem… jött egy kocsi… - kezdtem össze visszabeszélni, de nem tudtam be fejezni, mert megint egy fulladás szerűség tört rám és valami fémes ízt éreztem a számban.

- Basszus – mormogta Paul, és tárcsázott valakit.

- Carlisle nem kérnék tőled ilyet, de segítened kell. - mondta a kis készülékbe.

- Mi történt ?- Hallatszott a vonal másik végéről egy ismerős hang de nem tudtam azonosítani hogy ki lehetett.

- Valószínűleg egy cserbenhagyásos gázolása volt Is-nek.- kis csönd.

- Merre vagyotk?

- A gímitől északra.

- Jó megy értetek Bells, de hal lehet ne nagyon mozgasd Lizt, és őt se hagyd mozogni.

- Jó várunk. - mondta Paul idegesen. Pár pillanat múlva meg jelent egy kocsi és meg állt. Paul felkapott az ölébe, mit egy dobhártya szaggató sikollyal toldottam meg. - Sajnálom Is. Nyugalom nem lesz semmi baj- suttogta a fülembe valószínűleg csak magát nyugtatta, de észrevettem, hogy remegek szorosabban, de ugyanakkor lágyabban magához szorított és beült velem a kocsi hátsó ülésére. Fájt a bal oldalam, de akkor is hozzábújtam mire felszisszentem eltolt magától, hogy egy kicsit kényelmesebb legyen. Hirtelen meg állt az autó Paul óvatosan kipattant a kocsiból, de nem volt elég óvatos mire felsikítottam és eleredtek a könnyeim. Beszaladt velem a házba fel az emeletre és bevitt egy vizsgálószerű szobába lefektetett az ágyra homlokon csókot és ellépett tőlem hogy helyet hagyjon a dokinak. Mélyen belenéztem Paul szemébe, erősnek mutatta magát, de én tudtam, hogy belülről magát őrli. - sajnálom -

suttogtam. Már alig kaptam levegőt, és egyre nehezebben vettem. Valószínűleg elájulhattam, mert hírtelen elsötétült minden.

Na sziasztok most jelentkezem még nem haltam meg. Ez a két hónapom nagyon sűrű volt. Idén ballagtam el a sulimból, bankettem volt kiránduláson voltam Ópusztaszeren, a ballagásom napján vakbél műtétem volt, tegnap voltunk a Velencei tónál és jól leégtem, és tegnap a vihar miatt kinyiffant a gépem úgy hogy nem tudom hogy mikor lesz új feji. Most is az egyik barátnőm gépéről írok. Előre is köszönöm a megértéseteket.
Puszi Wolfmoon.

6-7. fejezet

Na szóval gyerekek van egy bejelentésem megkönyörülök rajtatok mert el értük 100 látogatót. De haragszom rátok mert nem kaptam egyetlen egy komit sem még annyit sem hogy jó volt vagy nem. Na mindegy most olvassátok ezt a fejezettet és szeretnék sok sok komit. :-DDD
Pusza Wolfmoon

Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Ledermedtem...

Nagy meglepetésemre nem várt személyek voltak. Csak arra eszméltem fel hogy Paul félre lök az ajtóból.
-Mit akartok itt- morogta Paul és már a szélén volt hogy átváltozzon és nekik ugorjon.
-Nem veled akarunk beszélni te korcs hanem a lánnyal-mondta a nagydarab vámpír és a vékonyabb vámpír elkezdett koncentrálni. Egyszer csak Paul mozdulatlanná vált és össze esett. Én megijedtem és elkezdtem hátrálni.
-Mit akarnak?- kérdeztem de még én is éreztem hogy elég gyengécske lett a hangom.
-Téged-mondta az alacsony szőke hajú lány és intett a nagydarabnak mire össze estem. Nem értettem semmit nem tudtam használni a pajzsomat. Érzékeltem a környezettet, de nem tudtam beszélni, mozdulni és kinyitni a szememet. Valamelyik felkapott és csak azt érzékeltem hogy fut az illető. Nem tudom mennyi idő telhetett el de egyszer csak lerakott valami puhára, és valami tompa ütést éreztem a fejemen és elájultam

 Felpattantak a szemeim. Körülnéztem és meglepődve vettem észre hogy egy romos toronyszobába vagyok. A szoba nagyon szűkös volt, összesen csak egy ágy fért el benne. Volt egy rácsos ablaka kinéztem rajta és meglepődve tapasztaltam hogy korom sötét van oda kinn. De azt kitudtam venni hogy egy nagy várban vagyok. Össze zavarodtam. Miért vagyok itt? Mit akarnak tőlem? Kik ezek? És még vagy ezernyi kérdés pörgött végig az agyamon, és bepánikoltam. De egy nagyon fontos kérdés keringett az elmémben. Ki vagyok én???

*Paul szemszöge*

Nagy meglepetésemre nem várt személyek voltak. Is ledermedt. Gyorsan oda mentem és a hátam mögé löktem az ajtóból.
-Mit akartok itt- morogtam és már a szélén volta hogy átváltozzak és apró kis cafatokra tépjem őket. "De Cullen piócák miatt sajnos nem tehetem, és nem akarom hogy Is-nek bántódása essék a Volturik miatt. "
-Nem veled akarunk beszélni te korcs hanem a lánnyal-mondta Felix, és Alec elkezdett koncentrálni és teljes kép szakadás volt.

 *30 perc múlva*

-Is- pattantam fel. Ki rohantam a házból. "Őt nem vihetik el csak őt ne." Gondoltam nem is törődtem a ruháim épségével rohantam az erdőbe és közben át változtam.
"Mindenki, Volturi gyorsan, Is,  Cullenékhez." Ordibálta gondolatba össze vissza mindent de nem volt érthető mondatom, ezért gyorsan lepörgettem az elmúlt kb. 1 óra eseményeit persze pár részt kihagyva belőle.
"Mi van?" hördültek fel szinte egyszerre, és elindultunk a piócákhoz.
  A percek lassan teltek és szinte óráknak tűntek már mire oda értünk a piócákhoz.
  "Ist elrabolták vérszopó katonák" kezdtem elordibálni a piócákkal, amikor vissza változtunk.
 - Nem a mi hibánk kutya.- köpte a szavakat a gondolat olvasó.
 - Miért akkor mi a búbánatért jöttek volna ide ha? Ha nem a vörösért?- Kérdeztem Nessire célozva.
 - Isy miatt. Rájöttek hogy félmunkát végeztek, hogy ő maradt még a Swit családból.- mondta Carlisle.
 -De hát az lehetetlen hisz elrejtettük.- döbbentem meg és remegések kezdtek átfutni a gerincemen.
 -Csak nem eléggé- mondta a hegyomlás.
 -Most azonnal mennyünk utána.- ajánlotta fel Seth, és az egész farkas klán elkezdett helyeselni. De Carlisle leintette őket.
 -Meg kell várnunk míg besötétedik. Különben most ha kilépünk a házból egyből furák leszünk Olaszországban.- és erre most döbbent rá mindenki hogy most kivételesen szikrázó napsütés van és még a mi bundánk is csillog egy kicsit. Ezért várnunk kellett estig ami nekem kínszenvedés volt.  olyan volt mintha órák helyett napokat kellene várnunk. Már ott tartottam hogy felakasztom magamat ha nem indulhatok végre Is után.
  És végre elindultunk, az erdőn keresztül, de sajnos volt kisebb nagyobb részek amikor vagy tengerek vagy folyók kerültek az utunkba és azokat nem lehetett megkerülni mert az idő pazarlás lett volna. Volt egy pont amikor azt gondoltam hogy bele fojtom magamat a vízbe de ilyenkor mindig Isa-ra gondoltam és ez erőt adott nekem.
 ÉS VÉGRE MEGÉRKEZTÜNK.

Szinte már rohantam volna Dora-hoz. A többieknek úgy kellett vissza rángatniuk. Mert még meg kellett beszélnünk a tervet hogy ki megy be és hogy ki nem. Végül is ez a felállás hogy Carlisle, Alice, Jasper, Seth és én megyünk be, és a többiek pedig kint várnak. De a végén Emmett kiharcolta hogy ő is bejöhessen. Én alig bírtam át változni de Isy miatt megtettem.
 Be rontottunk a volturi kastélyba, és kanyarogtunk össze vissza felmentünk egy liften és megint csak folyosókon mentünk, mígnem egy nagy ajtóhoz nem értünk amin berontottunk. Mire minden szempár ránk szegeződött.
 -Hol van Is?- kérdeztem én először.
 -Á barátaim minek köszönhetem jelenléteket?- kérdezte bárgyú vigyorral a fő pióca rám fittyet hányva amivel kezdett kihozni a sodromból. Jött egy nyugalom hullám mire felmorogtam.
-Aro szerintem már nincsen semmi okod arra hogy minket így szólíts- kezdte Carlisle azon a nyugodt hangján amit megszokhattunk tőle. Csak tudnám hogy hogy a fenébe tud ilyen nyugodt lenni amikor Is-ről van szó.- és most kérünk utoljára téged arra hogy add vissza a lányt.
 - Ja hogy őt, de mi lenne ha inkább ő választana.-mondta. -Félix kérlek. -intett a piócának. Mire ő elsuhant és pár perc múlva Is-el tért vissza. Oda akartam menni Is-hez de Félix utamat állta. Mire egy re több remegés hullám söpört végig rajtam. Félix Arora nézett mire ő intett hogy álljon arrébb. Végig néztem Doran valamiféle sérülést keresve rajta. De nem találtam rajta semmit.
-Do azért hívtunk ide mert szeretnénk ha választanál ezek között és mi köztünk-mondta bájologva Aro. Is végig nézet rajtuk majd rajtunk és nagy megdöbbenésemre  rajtam időzött el mire elmosolyodtam.
-Aro kik ők?-kérdezte Do kíváncsi hangsúllyal.
-Először válasz-mondta kicsit idegesen olyan cukros bácsi stílusban. Amitől megremegtem de próbáltam nem átváltozni.
 A szemébe néztem.  És most ért a legnagyobb megdöbbenés. Furcsán csillogott az a gyönyörű szeme, de ugyan akkor zavart is volt, fáradt és elgyötört úgy nézet ki mint egy agy mosott. Beleakasztottam a tekintetem az ő tekintetébe ahogy mindig is szoktam, és az arcára simítottam a kezemet mire furcsa fény gyúlt a szemébe. Ránézett Arora és ezt mondta.
-Inkább őket választom.- mondta és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Carlisle intett hogy ők majd elintézik , mi pedig kimentünk a többiekhez.

7.fejezet

*Is szemszöge*

Ki értünk.
-Paul- suttogtam és megcsókoltam. Bár nem tudtam hogy mióta ismerjük egymást de azt tudtam hogy egymáshoz tartozunk. Nem tudom hogy miért éreztem ezt, de nagyon kötődtem hozzá, és valamiért vakon megbíztam benne. Csak azt tudnám hogy kivagyok én, és ki ez a sok ember. De miért ilyen forró a bőre talán beteg. Á nem akkor nem mászkálna itt egy szál gatyába. És milyen izmos. Egyszer csak azt vettem észre hogy az egyik fal fehér bőrű gyerek majd elröhögi magát, de többiek értetlenül néznek rá. Fura egy gondolatom támadt de mi van ha a fejembe lát de ezt a gondolatot el is vettetem, egyrészt mert bele pirultam, más részt pedig hülyeségnek tartottam hisz ő ember. De nem gondolkodhattam tovább mert Paul átkarolta a derekamat és elindult a nagy csapatunk valamerre azt hiszem hogy a repülőtér felé. kb. 2 óra volt az út de én az egészet végig aludtam valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Amikor leültem a székbe hirtelen nagy nyugalom és fáradtság tör rám és abba a szempillantásban elaludtam. Mikor leszálltunk a gépről egy ismeretlen városban kavirnyáztunk de valami indiánrezervátum féleségbe mentünk. Azt mondata Paul hogy a házunkba megyünk. Mikor meg álltunk egy ház előt Paul kinyitotta nekem az ajtót, én kiszáltam és elkezdtem körbenézni a ház körül elég otthonosan nézett ki kívülről, és elég hatalmasnak. Fehér falak, vörös tető, hatalmas ablakok, egy erkély, a ház körül erdő, és gondolom hatalmas magában ez a telek is.  De nem tudtam tovább nézelődni, mert hirtelen átkarolta a derekamat, és elkezdett húzni a ház felé.
-Gyere most pedig bemutatlak valakinek aki nagyon várt már téged?- mondta mosolyogva. Mire pár cm-esre zsugorodott a gyomrom. Vajon kit akar bemutatni nekem.- Nyugi már nem fogja leharapni a fejedet ő ahhoz még túl apró, majd talán pár hónap múlva.-mondta egy visszafojtott nevetés hullám után. Mire megnyugodtam, de nagyon nagy késztetést éreztem az iránt hogy hasba vágjam aminek, "sajnos" nem tudtam ellen állni.-Na ezt most mért kaptam?-kérdezte-Látom kezdesz vissza térni a régi énedbe.- mondta még mindig kuncogva. Amikor beléptünk nagy csaholásra lettem figyelmes, és egy picike dán dog futott felém.
- Hát szíííía, te meg ki vagy?- kérdeztem miközben elkezdtem vakarni a hasát mert a lábam előtt feldobta a pacskert, csóválta a farkát és nyüszögött.
- Ő itt Zeusz, mondtam hogy nagyon várt téged.- guggolt le mellénk.
                                                   

Teltek a hónapok és én még mindíg nem nagyon emlékeztem semmire. Arra már emlékszem hogy Isadora Swit-nek hívnak, és hogy a cullenék a barátaim és a Quileut-ok is. De azt nem tudtam például hogy hány éves vagyok hogy járok-e iskolába, sőt arra sem emlékszem hogy volt-e 6. születésnapom vagy sem.

*Carisle szemszöge*

Intettem Pauléknak hogy mennyenek ki majd én elintézem.
- Aro mire véljem ezt. Miért raboltátok el a lányt?- kérdeztem nyugodt hangnem, de belül igazból tomboltam.
- Carlisle ez egy félre értés miután beszéltek veletek Jane-ék haza fele jöttek de akkor éreztek egy ismerős szagot és pár idegen vámpírt és a nyomukba indultak, és akkor meglátták hogy 3 vápír éppen viszi Isadorátt valamerre. Elkezdtek velük harcolni de sajnos elmenekültek. De azt észre vették hogy alakváltók voltak, olyan volt nekik mintha saját magukkal harcolnának.-kezdett mentegetőzni
- De miért nem vitték vissza a lányt a házba?-
-Carlisle nekem is fontos Elizabeth. Emlékszel a szüleire nem?- tette fel a költői kérdést. Amire rég tudtam a választ.- Ezért tudod hogy nekem a legfontosabb, tudod amolyan apai ösztön vagy mi a szösz. Te is tudod hogy mire képes. Tanulmányozni akartam a képességét, de amikor felébredt nem emlékezett semmire.-mondta. Egy pillanatra meggyötörten nézet rám, de egyből rendezte a vonásait.
-Rendben most az egyszer megúszod, de legközelebb kérlek értesíts minket.- mondtam és elköszöntünk tőlük. Kifelé menet Emmett megszólított.
-Hé apu mi volt ez miről beszélt Aro?-
-Majd ott hon megbeszéljük nem akarom hogy Elizabeth, akarom mondani Isadora megtudja vagy valamelyik farka.

*E/3 szemszög*

A repülőn mindenki furcsán hallgatott még a kis kobold is aki mindig be volt pörögve mint a búgó csiga. Carlisle nem akarta hogy ki derüljön a titok de Aro elszólása miatt már be kellett számolnia a családnak a múltban törtéteről bár nem akarta feldúlni a múltat mert a családjának különböző reakciója lesz az események miatt, és Jasper fogja érezni a legjobban és valószínűleg ezért elfog menni pár hónapra. A repülőn különösen kellett vigyáznia a gondolataira Carlisle-nak Edward miatt. Az egész csapatban különböző érzések váltakoztak düh a volturi miatt, boldogság hogy vissza kapták Ist, Paul felől szerelem, boldogság és mérhetetlen bűntudat. Teltek a napok és senkinek sem akaródzott elmondani Is-nek hogy misztikus lények között él, és hogy Paul lenyomata. Carlisle elmondta a családjának a titkot.

Bocsi hogy késtem de nem volt ihletem. Remélem hogy örültök a fejezetnek és remélem hogy kapok sok-sok komit.
Pusza Wolfmoon

Bejelentés

Na szóval meg értük ezt is 100 látogató volt az oldalon így a héten vagy a következő héten jön a 6-7. fejezet. Ja és várom a komikat legalább annyit hogy jó volt, vagy hogy rossz volt. Na most már megyek.
Pusza Wolf.

Bejelentés

Szeretnék egy bejelentést tenni nem akartam ezt csinálni de ti vittetek rá. Kérek szépen  legalább 5 kommentet és hozom a következő fejezetet. Mert így olyan mintha csak magamnak írnék. 

Előr köszönöm a komenteket Wolfmoon.

5. fejezet

Zeusz

Teltek a napok és egyre jobban kezdtem szóba állni a srácokkal. Elmentem velük néha futni egy kört vagy sziklát ugrani, vagy esetleg moziba. Sőt még kutyát is be szereztem magamnak, mondván hogy egyedül érzem magamat. Nagy nehezen de Pault is meggyőztem hogy kell így most van egy fekete-fehér színű, fiú Dán dogom. Zeusznak neveztem el.Benn a lakásban van most és velem alszik, kezd szoba tiszta lenni és tud pórázon sétálni, de még szoknia kell mert kicsi.

Egyik reggel felkeltem és lementem enni. Egy tál müzlit ettem és hozzá teát csináltam. Azután felöltöztem és elmentem sétálni. Zeusz nem akart jönni így őt otthon hagytam. 

Konyha

Nappali

 Órákon keresztül barangoltam az erdőbe míg nem egy kis neszezést hallottam a hátam mögül beleszagoltam a levegőbe és ismeretlen szag csapta meg az orromat. Gyorsan körül néztem és végül egy nagy mamut fenyőn akadt meg a szemem legalább 5-6 méter volt. Gyorsan felugrottam kecses mozdulatokkal a fára és legalább a három negyedéig másztam . Vártam amíg a vámpírok elfutnak alattam de előtte álcáztam magamat és a szagomat hogy észre ne vegyenek. 3-man voltak. 1 lány és 2 férfi a cullenék háza felé mentek. Mind a hárman fekete köpenyt viseltek. A lány szőke hajú volt. Gyorsan leugrottam a fenyőről. Már tesztelgettem a képességeimet és nagyon sok felfedezést tetem. Koncentráltam és át teleportáltam magamat a cullen ház nappalijába. Nagyon meglepődtek de gyorsan ecseteltem nekik a helyzetet Carlisle mondta hogy mennyek és szóljak a farkasoknak és jó lenne ha elbújnék mert ez a Volturi és nem lenne jó ha tudomást szereznének rólam így haza teleportáltam magamat. Zeusz aludt így mikor mellé teleportáltam magamat, felébredt és megijedt.Gyorsan meg simogattam a feje búbját és mikor tudomásul vettem hogy Paul nincsen itt gyorsan kifutottam az erdőbe és átváltoztam. Most nem hallották a gondolataimat így nem tudták hogy hívom őket de nem akartam levenni a pajzsomat sem így hívóan felvonyítottam és becsuktam a szememet. Pár pillanat múlva már halottam a szuszogásokat körülöttem és a türelmetlenül toporzékoló lábakat. Gyorsan intettem hogy változzanak át és beszéljük meg bent. Vonakodva bár de át változtak és magukra rángatták a gatyájukat, és elém álltak kinyitottam a szememet és vissza változtam, betuszkoltam őket az ajtón közben felhangzott egy" Mond már" vagy hogy "Minek kell bemenni" de mindig vagy én vagy a többiek lemorogták őket végre mindenki leült a kanapéra és várakozóan néztek rám.
-Szóval az a helyzet hogy itt van a Volturi- mire mindenki egy emberként mordult fel.- De nem tudom még hogy miért jöttek, az erdőben láttam őket.- mire Paultól felhangzott egy morgolódás féle mire rákaptam a tekintetem mire ő mélyen bele akaszkodott és nem engedett más merre nézi de én folytattam tovább a beszédet- Cullenéket már figyelmeztetem. és majd jön valaki hogy elmagyarázza hogy miért jött. Megengedtem hogy valamelyik Cullen átlépje a határt.- mondtam és végig néztem a bandán és azon különböző érzelmek tükröződtek. Mérhetetlen düh, szomorúság.... Pár perc múlva már csak Paul és én voltunk a  házban. Volt aki elment járőrözni volt aki hazament. A hetek alatta kibékültem Paullal és szerintem én bele szerettem. De szerintem ő kiröhögne ha elmondanám neki. Lehuppantam mellé a kanapéra és neki dőltem. Ő erre átkarolta a derekamat, közelebb vont egy kicsit magához belepuszilt a hajamba és rádöntötte a fejét az enyémre. Mire elmosolyodtam és elvörösödtem. Ezt ő is észre vehette mert engedett a szorításon és rám kapta a szemét.  Mire felültem és kivonultam a konyhába. Egy pohár vízért. Belekortyoltam és elkezdtem megnyugodni mikor éreztem hogy a hideg víz széterjed a testemben. Pár pillanat múlva jött utánam be Paul. Rákaptam a tekintetemet, és rákvörös lettem és lehajtottam a fejemet közelebb jött és felemelte az egyik kezével a fejemet az államnál fogva. Belenézett a szemembe amitől egy remegés futott át a gerincemen mire elmosolyodott én meg zavarba jöttem. Elakartam húzódni tőle de ő megfogta a derekam és vissza húzott magához. Mélyen a szemembe nézett és velem elkezdett forogni a konyha. A szájával közelített a szám felé és meg csókolt. Először csak kóstolgatta, azután egyre hevesebbé vált én csak álltam ott dermedten és hagytam. Szerettem volna vissza csókolni de mélyen legbelül tudtam hogy nem szabad. Egy kis idő múlva elvált az ajkamtól és ijedten figyelt. Én csak néztem a semmibe. Olyan fura volt. Képek villantak be nem is képek hanem mintha valami kis film lenne.
"Egy régi kastély nagy termében volta, és három vámpír pasas éppen beszélgetett. A terem tele volt vámpírokkal. Egyszer csak Carlisle, Edward és Alice rontott be. Valamit vitatkoztak azután elengedtek. Mi sietve távoztunk. Amikor kiértünk Paul jött velünk szemben és megölelt és megcsókolt." Azután váltott a kép.
"A kertben voltam el kiáltottam magam és 4darabb gyerek és Paul lépett ki a fák között.Egy kicsit kint maradtunk és én és a legkisebb gyerek nézte velem a fiuk "bunyóját". Azután bementünk a házba Paullal és a 4 idegen gyerekkel, játszottunk. Elvoltunk Zeusz nem volt velünk csak egy hozzá hasonló 4-5 hónapos kiskutyus."
Hirtelen azt vettem észre hogy Paul előttem áll és beszél valamit, észre vettem a kezében a kis készüléket, és meghallottam azt az ismerős hangot. Carlisllal beszélt valamit és kis aggódást véltem felfedezni a hangjában. Belenéztem a szemébe és elmosolyodtam. Ő vissza mosolygott, és kinyomta a telefonját.
-Soha többé ne merészeld ezt csinálni, úgy megijesztettél Is-mondta Paul miközben megölelt. Én elhajoltam tőle és megcsókoltam. A végén már nem bírtam és belemosolyogtam a csókunkba.
-Ugye vissza költözöl hozzám- kérdeztem boci szemeket meresztve és szempilla rebesgetve. Amin egy jót nevetett és egy röpke puszit adott a számra
-Már minden vágyam az volt-mondta és elmosolyodott. A csengőre kaptuk fel a fejünket biztosan Alice lesz az. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Ledermedtem...

Bocsi a függő vég miatt de akarom húzni egy kicsit a fantáziátokat.

4.fejezet

Bocsi hogy ennyit késtem de elvoltam tiltva a géptől de ez a fejezet elég hosszúra sikeredett és tele van képekkel.

"Amikor kiléptem a fák takarásából nagy meglepetésemre Paul megölelt és megpörgetett.
-Isy úgy sajnálom nem tudom mi ütött belém meg tudsz bocsájtani??-kérdezte kiskutya szemekkel aminek sohasem tudtam ellenállni.
- Hát ha nem töröd el a csontjaimat persze- mondtam és kibontakoztam az öleléséből."

Hirtelen felriadtam a szálloda nappalijában mert ugye az az egy szoba is Seth-é én meg a kanapén alszok 4 napja. Akkor csak álmodtam hogy haza mentünk mondtam és elmosolyodtam. de Paulnak nem fogok ilyen könnyen megbocsájtani azért nem eszik ilyen forrón a kását. Átmentem Seth szobájába és felébresztettem és elkezdünk beszélgetni én leültem az egyik fotelbe.
-Te hogy tudod elfoglalni egyedül azt az ágyat??-nevettem fel.
-Hát úgy hogy én nagy vagyok és sok hely kell nekem- mondta ő is és elkezdte mutogatni az izmait a karján. Mire még jobban elkezdtem nevetni.
-De most váltsunk témát és beszélgessünk komolyan- mondtam.
-Miről szeretnél beszélni??- kérdezte kimérten és most már ő sem nevetett.
-A szüleimről.- mondtam mire Seth meglepődött.- Nem autó balesetben haltak meg igaz??-kérdeztem
-Nem de te erről honnan tudsz??- kérdezte meglepetten.
-Figyelj Seth én sem vagyok már kisgyerek anyu vámpír volt, apu pedig vérfarkas őket te is tudod nagyon jól hogy nem egy könnyen lehetett legyőzni- mondtam.
-Hát igen- mosolyodott el egy pillanatra az emléken te utána megint merevé vált az arca.
-Elmeséled hogy mi történt??- kérdeztem mire csak bólintott egyet és elgondolkodott az emlékeken.
-Abban az évben kezdtek elszaporodni a környéken a vámpírok amikor a szüleid hazafelé tartottak a kocsival rájuk támadt egy kisebb csapat vámpír a szüleid nem bírtak velük... Mire oda értünk már nem tudtunk rajtuk segíteni. Körbe szaglásztunk de a folyónál nyomukat vesztettük. De párnap múlva megint felbukkantak és nem értettük hogy miért, elkezdett szűkülni a kör hogy kit akarnak elkapni és végül rájöttünk hogy te rád vadásztak. Ami nem is véletlen ha a születésed óta meg van a képességed. Azt hitte az a vámpír klán hogy te is ott vagy.-mondta sajnálkozva Seth. Le folyt az arcomon egy könny csepp.
-Csak is miattam haltak meg-mondtam.
-Kérlek ne marcangold ön magadért.-jött oda Seth és megölelt. Még 2 napot maradtunk a városba aztán haza indultunk.

 Amikor kiléptünk a fák közül a srácokkal találtam szemben magamat Paul közelebb akart jönni de rámorogtam amitől meghökkent és vissza állt a helyére. Át változtam, nagy léptekkel bementem a házba és nagy lendülettel felmentem a szobámba és úgy bevágtam magam mögött az ajtómat hogy beleremegett az egész ház, és kulcsra zártam, nem akartam senkivel sem beszélni főleg Paullal nem. Napokig voltam a szobámban, mert a suliban sajnos tavaszi szünet van. Esténként le mentem sutyiban enni és a fontosabb teendőimet elvégezni szerencsére nem zargatott senki sem, de kb. a 6. nap után valaki kopogott az ajtómon.
-Isy légy szíves nyisd ki az ajtót.-kérlelt Paul.
-Menjél innen Paul.- mondtam, de fájtak a szavak.
-Kérlek..-kezdte volna de én félbe szakítottam
-Nem Paul, egyedül akarok lenni-mondtam már a könnyeimmel küszködve. Néhány percig még az ajtóm előtt állt azután már csak a távolodó lépteit hallottam. Oda mentem a nagy alakos tükörhöz és elszörnyedve néztem magamon végig. Kócos volt a hajam sírástól tiszta vörös volt a szemem,  lefogytam és lógtak rajtam a ruhák. Elővettem a rejtek helyemről a platina kártyámat (igen platina kártya még amikor éltek a nagyszüleim gazdagok voltak és amikor meghaltak ezt a kártyát hagyták rám milliárdok vannak rajta erről senki sem tud, még a szüleim sem tudtak róla, mert ezt csak vészhelyzetben használom, de eddig még nem volt vészhelyzet, úgyhogy pontosan nem is tudom hogy mennyi van rajta.) Át öltöztem kifésültem a hajamat, és eltettem a személyimet a jogsimat(még valamelyik farkas hamisította.), a lakás kulcsomat, a szoba ajtóm kulcsát és a telefonomat egy váltáskába. Ki mentem az erkélyre és le ugrottam onnan, mert nem akartam hogy megtudják hogy hova megyek. Elmentem a buszmegállóba, és felszálltam a Seattle-be menő buszra.

 Fél óráig tartott az út.Elmentem egy autó kereskedésbe és elkezdtem körül nézegetni. Egy idő után egy eladó jött oda hozzám.
- Elnézés tudok valamiben segíteni?- kérdezte a 20 éveiben járó pasas.
- Igen. Köszönöm- mondtam.
-Milyen kocsit szeretne?- kérdezte
-Gyorsat-mondtam vigyorogva.
-Azt gondoltam-mondta
-Egyébként Mercedest-mondtam- meg van önöknek a legújabb modelljük. A Concept A?-kérdeztem komolyan.
-Hölgyem szerintem ez önnek túl drága-mondta kételkedően.- Egyébként igen.
-Az ár nem számít.-mondtam és a kezébe nyomtam a kártyámat.
-Rendben végezzük el a papír munkát és már viheti is. De még van egy kérdésem. Milyen színben kéri?
-Szürkébe.-mondtam határozottan. Fél óra alatt készen volt a papír munka és immár az új kocsimmal száguldoztam az utcákban.
 Úgy gondoltam hogy a szobámra ráfér egy kis változtatás. Így bementem egy lakberendező áruházba.Vettem világos kék festéket, nejlont, ecseteket és hengereket. Világos kék-fehér ágyneműt, világos kék szőnyeget, álló és asztali lámpát és fehér függönyt. Rendeltem fa borítású toló ajtós szekrényt és hozzá tartozó éjjeli szekrényt is. Egy író asztalt székkel.

Kerestem egy plázát és leparkoltam a pláza mélygarázsába.

 Bementem a plázába és ott csak nyüzsögtek az emberek. Kerestem egy masszázs szalont, és kértem egy frissítő masszázst. 1 óra alatt végeztem és kerestem egy ruha szalont. Vettem egy világos kék kövekkel kirakott fűzőt, egy koptatott farmert, és egy párduc mintás magassarkút. Bementem egy fodrász üzletbe és levágattam a hajamat. Rövid, tépett, vasalt frizurám lett szőke tincsekkel. Kerestem egy manikűrös butikot és világos kék mű körmöt rakattam föl. Bementem az egyik női vécébe és átöltöztem. Be dobtam a cuccaimat a kocsiba és kerestem egy mozit. És megnéztem a Hupikék Törpikék-et 3D-be. Jól szórakoztam rajta. Azután beültem a McDonald’s-ba ettem 2 óriás hamburgert és 2 óriás sült krumplit és ittam rá 1 nagy pohár Colát.
Elindultam haza a már megvett cuccokkal. Tövig nyomtam a gázt és úgy egy fél óra alatt értem haza. Mikor be léptem a házba minden szem rám szegeződött, de nem zavartattam magamat. Fel mentem a szobámba és kitártam az ajtót.Lettem az író asztalomra a kulcsomat, jogsimat, a személyimet, és a kulcsaimat. Háromszor kellette fordulnom. Első körben a festéket az ágy neműt a függönyt. Második körben pedig a lámpákat és a szőnyeget. Harmadik körben pedig a cuccaimat és akkor már be is zártam és riasztóztam az autómat. Mindenki érdeklődve nézte hogy mit csinálok. Felmentem a szobámba és elkezdtem szortírozni a ruháimat, úgy is kinőttem őket. Majd reggel veszek másikat. Szinte az egész ruha táramat kiszortíroztam és dobozokba raktam. Majd elviszem őket az árva házba. Ma sem megyek le többet. Magamra zártam az ajtómat.

*Másnap*

Reggel 6 órakor keltem fel.Paul nem volt itthon biztos őr járatozik.Ma meleg van ezért átöltöztem egy topp és rövid gatya párosításba, és egy fekete fehér pöttyös balerina cipőt vettem föl. Elkezdtem felvinni a padlásra a bútoraimat. De a nagyobb dolgokkal meg gyűlt a bajom így bevetettem a vámpír erőmet így 2 óra helyett 1 óra alatt készen voltam. Leterítettem a nejlont és elkezdtem festeni nem siettem így az első réteggel 2 óra alatt készen voltam. 9 óra volt és megéheztem. Lementem és ettem melegszendvicset, és narancs levet ittam hozzá amikor mentem föl és elmentem a tükör előtt akkor vettem észre hogy csupa festék vagyok. Oké majd fürödhetek is szuper. Amikor felértem halottam hogy csapódik és 3 emberke lép be rajta. Bele szagoltam a levegőbe. Paul, Seth és Jake volt az. Bementem a szobámba és elkezdtem fel festeni a következő réteget amikor Seth kopogott az ajtómon. Fura volt mert nyitva volt.
-Be jöhetek?- kérdezte
-Neked kérdezned sem kell-mondtam és elmosolyodtam.
-Ne segítsek?-kérdezte- mert úgy nézel ki mint akit festékbe akartak fojtani- vihogott
-Hát az jól jönne, egyébként ha meg tovább vihogsz te leszel az akit festékbe fojtanak.-mondtam neki egy mosoly kíséretében. Elkezdtünk festeni és közben ugrattuk egy mást, így is 2 óra alatt végeztünk csak.

 Elmentem át öltözni és megfürdeni. Felvettem egy rózsaszín felsőt, egy farmer nadrágot, egy hajpántot, és egy balerina cipőt. Fel kaptam a dobozokat és elindultam a kocsimhoz, és beraktam a dobozokat a kocsim csomagtartójába. Van még egy fél órám a szállítók érkezéséig úgy hogy sietnem kell.15 perc alatt le is adtam a ruhákat és utána 5 perc alatt otthon is voltam. Bementem a házba és nagy meglepetésemre az egész falka a házban volt. Körül néztem és megláttam a célszemélyt akit kerestem pontosabban Seth-et.
-Seth ma jönnek a bútorok majd segítenél felvinni őket- kérdeztem amitől mindenki furcsán nézett rám.- most meg mi van?? Csak átrendezem a szobámat- mondtam.
-Persze Isy és mikor jönnek?- kérdezte de a válasz már megérkezett.
-Hát azt hiszem hogy most- mondtam vigyorogva. Kiszállt egy pocakos és egy vézna fickó a kamionból.
-Jó napot kisasszony maga rendelte a bútorokat?-kérdezte a vézna.
-Igen- mondtam.

Isy szobája utána

Isy szobája előtte

-Itt írja alá kérem-dugott egy pappír lapot az orrom alá. Gyorsan oda firkantottam a nevemet, és már el is kezdték le pakolni a cuccokat. Én navigáltam őket hogy mit hova kell tenni, és se perc alatt készen lettünk, mert az összes farkas besegített.Megköszöntem mindenkinek, és azután kizavartam mindenkit a szobából, amin mindenki meglepődött. Bedőltem az ágyamba. Ez egy zsúfolt reggel volt. De még csak dél van úgy hogy megyek ruhákat venni az új szekrényembe. Nessit is felhívtam hogy ne legyen annyira unalmas és ő szívesen jött is, de Alice annyit nyúzta hogy ő is jöhessen hogy 3-an indultunk neki a plázának. Sokat hülyéskedtünk és a fél áruházzal indultunk haza  Alise egy folytában pörgött. Ez a nap is jól sikerült.

Isyék háza

A szálloda szoba

Isy autója

az autó belülről

az autó belülről

az autó belülről