1.fejezet

Reggel az ébresztő órámcsörgésére ébredtem. Felkeltem és felvettem a fürdőruhámat hogy lemegyek La Pushrra.
Jaj de modortalan vagyok még be sem mutatkoztam.Én Iasadora Swit vagyok itt La Pushon élek a szüleimmel. 4 éves vagyok de 14-nek nézek ki. Ezért nem járok suliba hanem anya tanít ithon, mert túl feltnő lenne hogy 1 év alatt 3 évet öregszem. Azért öregszem ilyen gyorsan mert az apukám vérfarkas, az anyukám pedig félig ember félig vámpír. Így én 40-40%-ban vámpír és vérfarkas vagyok és csak20%-ban ember.
Az apukám a falkát vezeti vagyis ő az Alfa. Én még sosem találkoztam a falkával, mert apa nem engedi. Fél hogy belém vésődik az egyik farkas, mert szerinte én még túl fiatal vagyok. Pedig én nem is tudom hogy mi az a bevésődés.
Mogyoró barna hajam és világos barna bőröm, és ehez még tartozik a kirívó világoskék szemem. A bőröm színe miatt  azt mondja apa hogy én nem fogok átváltozni farkassá. De ezt majd meg látjuk.
Elköszöntem a szüleimtől és elindultam a partra. Szeretek sziklát ugrani, de apuék nem tudják. Ha megtudnák apa biztos kitekerné a nyakamat, és eltiltanának a parttól. Mert szerintük túl veszélyes.
Most a sziklán mászok felfelé, a falka is innen szokott ugrani. Apa véletlenül kotyintotta el  ezt az infót kb. 1 hete. Én ezt a sziklát szeretem a legjobban. Itt tudok gondolkozni, és ki tudom ereszteni a feszültséget mert ez a legmagasabb szikla és ide nem jönnek fel az emberek.
Felértem a szikla tetejére. Ott volt az egyik farkas nekem háttal. Szürke bundája meg csillan a fényben. Megreccsent az egyik ág a talpam alatt. Hirtelen megfordult a farkas és mélyen a szemembe nézett. Fura érzés fogott el mintha első látásra bele szerettem volna, de hát ez lehetetlen. Közelebb léptem hozzá, még mindíg tartottam vele a szem kontaktust. Meg akartam simogatni, de ekkor egy farkas vonyítást hallottam, mintha hívna valakit. Hirtelen a farkas elfutott. Meg állt és még egyszer a szemembe nézett, és utána befutott az erdőbe. Vártam egy kis ideig de a farkas nem jött vissza. Olyan érzésem volt mintha a szívem egyik fel is velem ment volna. Ebben egy időben rossz érzésem volt mintha valakivel történt valami és ekkor fájdalmas farkasvonyításokat hallottam mintha gyászolnának valamit.
Neki iramodtam és elrugaszkodtam a szikla pereméről. Olyan érzés volt mintha repülnék,egy fejessel értem a vízbe. Ki úsztam a partra és el kezdett sötétedni. Még mindig rossz érzésem volt így elindultam haza kb. 30 perc alatt othon voltam.
Othon nem találtam senkit. Szinte mondhatni hogy farka éhes voltam így bementem a konyhába ahol egy cetlit találtam. Elkezdtem olvasni miközben elővettem egy kistányért tejet és műzlit.
A cetlin ez ált : Isa elmentünk a városba vásárolni 2 óra múlva
           itthon leszünk.     Anya és apa
Ezt kb. 2 órája írhatták vagyis mindjárt itthon lesznek. Megettem a műzlimet és emostam volna a tányéromat amikor csöngettek. Ajtót nyitottam avval a tudattal hogy biztos anyuék lesznek, de egy rendőr volt , gyászos képet vágott ez furcsa volt.
-Jó napot- köszöntem illedelmesen
-Jó napot kisasszony -köszönt ő is a hangja is gyászos volt ez még furább volt amitől idegessé váltam.-sajnálattal közlöm hogy a szülei balesetet szenvedtek egy fél órája. Lesodródtak az útról és frontálisan ütköztek egy fával, a helyszínen életüket vesztették sajnálom- elkezdtek folyni a könnyeim és egy világ omlott össze bennem és ebben egy időben farkas vonyítást hallottam megint mintha gyászolnának és ekkor meg értettem hogy miért- sajnálom kisasszony de mennem kell evvel hátat fordított és elhatott a rendőr kocsival. Én becsuktam az ajtót és lekucorodtam a kanapéra és elkezdtem bőgni. Idő közben álomba sírtam magamat.

Másnap reggel az ágyamban ébredtem. Reméltem hogy ez csak egy állom volt de hamar rákellet jönnöm hogy ez igaz és én árva lettem. Le mentem hogy egyek valamit de a konyha ajtóban félmeztelen, nagyra nőtt indián srácokkal találtam szemben magamat.
-Sziasztok. Ti vagytok a falka tagjai?- kérdeztem meg még én is alig hallottam a halovány és sírós hangomat.
-Igen- válaszolta az egyik srác- részvétünk a szüleid miatt
-Köszönöm- mondtam és meg ingott alattam a lábam mire az egyik farkas leültetett az egyik székre.
-Én Sam vagyok, ők itt Jake, Jared, Embery, Quil, Seth, Leah, Cole, Brady, Nikolas és Paul.- sorolta végig a falka tagjait Sam, Paul valamiért háttal volt nekem és keresett valamit a szekrényben. Valamiért a jelenléte vonzotta a tekintetemet.
-És velem mi lesz?-tettem fel az egyik legfontosabb kérdésemet.
-Valamelyikünk örökbe fogad, az akit választasz vagy ideköltözik vagy te költözöl hozzá- mondta Sam.
Elkezdtek folyni a könnyeim és a tenyerembe temettem az arcomat. Valaki odajött hozzám és megölelt, felnéztem és meglepetésemre Paul nézet vissza rám. Vissza öleltem és a mellkasába fúrtam az arcomat. Valószínűleg elbóbiskolhattam  mert azt éreztem hogy fel emel és el indul velem a szobámba. Még mindig öleltem csak most már a nyakát. A nyakába fúrtam az arcomat. Mire megremegett. Le fektetett az ágyamra de nem akartam elengedni.
-Maradj itt velem kérlek- suttogtam a nyakába mire megenyhült és befeküdt mellém és a mellkasára húzott megnyugtatott a közelsége és a szívének a ritmusos üteme, és jól esett a forró bőre aminek a erdő illata volt.
Teltek a napok és sokszor gondoltam a szüleimre, pár nap alatt Paulal szoros baráti kapcsolat alakult ki, a falkát is jobban megismertem. Pault választottam gond viselőmnek.