2.fejezet

Paul mindig mellettem aludt mert nem akartam hogy azon a kényelmetlen kanapén aludjon.
Eljött a temetés napja amit a farkasok rendeztek meg.
Felnéztem Paulra aki még mindig aludt.Olyan édes volt látszódott rajta még a gyermeteg vonások. Valószínűleg megérezhette hogy nézem mert ki pattantak a szemei, és mosolyra húzódott a szája.
-Jó reggelt Isy- mondta és megpuszilta az arcomat.
-Neked is- mondtam és én is adtam Paulnak az arcára egy puszit.
Kikeltem az ágybólés kivettem a szekrényből egy fekete kosztümöt, és bevonultam a fürdőbe.
Megfürödtem és meg mostam a hajamat. Azután meg szárítottam és tettem bele egy hajpántot. Felvettem a ruhámat és kimentem a fürdőből.
Paul szabad a fürdő- mondtam mikor bementem a szobámba.
-Köszi- mondta és kikelt az ágyból mi közben elment mellettem adott egy puszit a fejem búbjára. Oda mentem a polcomhoz és felvettem egy nyakláncot amit aputól kaptam és egy fülbe valót amit anyutól, felvettem egy kis táskát, fújtam magamra egy kis parfümöt. Lementem a napaliba és leültem a kanapéra, és vártam Paulra aki egy kis idő múlva jött is le.
-Éhes vagy- kérdeztem mire elmosolyodott.
-Mint a farkas-válaszolta mire nekem is mosolyognom kellett. -Segítsek valamit?
Igen az jelenne vegyél elő annyi tojást amennyit kérsz és vágjál kenyeret.- Adtam ki az utasításokat.
-Igenis- válaszolta és haptákba vágta magát mint egy katona.
-Pihenj - mondtam és megölelte.
Elindultunk a konyhába és elkezdtem melegíteni a serpenyőt öntöttem bele olajat, vágtam bele egy kis felvágottat. és beletörtem a tojást.
5 perc alatt készen lett és kitettem Paulnak egy tányérra mire elkezdte belapátolni a szájába.
Felment és fogat mostam, azután lementem és felvettem az egyik fekete magassarkúmat.
Elindultunk La Pushba mert ott lesz a temetés. Út közben hozzánk csatlakozott Embery, Jared és Seth.
-Elég kényelmetlennek látszik az a cipő- vihorászott Ember, mikor már kb.  negyedszerre botlottam meg.
-Fogd be Embery- mondtam neki kisit durcásan, és hasba vágtam. Ez inkább nekem fájt jobban, de ő is dörzsölte a hasát és még mindig ott volt a képén az a pimasz vigyor.
Idő közben elértünk az egyik szirthez, mert anyuék hamvaszást kértek.
A  falka tagjai köszöntek nekünk és Jake mindenki kezébe nyomott egy szál rózsát. Mindenki csendbe burkolózott. Meg beszéltük múltkor  hogy én éneklem el az egyik számot. Ezért oda sétáltam a mikrofonhoz
Elég sokan itt voltak a többségüket nem is ismerem.
Felcsendült a dallam és én elkezdtem énekelni Tóth Veronikától a Fényév távolságot. A végére már folytak akönnyeim.
Mindenki egyenként ment oda a szikla szirthez  és ledobta a virágot a végére már csak én maradtam, oda sétáltam a szirt széléhez és lenéztem és lenéztem. A tenge csapkodta a szirt oldalát.
-Miért kellett nektek meghalnotok, miért hagytatok itt engem egyedül, miért nem vittetek magatokkal engem is. Miért??- üvöltöttem bele a tengerbe és ledobtam a virágot.  Térdre rogytam és csak folytak a könnyeim és cikáztak a gondolataim.
Órákat lehettem ot mire odajött Paul és átölelt.
-Gyere menjünk haza- suttogta bele a hajamba. Segített felállni léptem kettőt és majdnem pofára estem, mire Paul motyogott valami "Hop- hop"-ot elkapott és felvett az ölébe és így vitt haza. A fejemet a mellkasába temettem és csak folytak a könnyeim.
-Minden rendben lesz- suttogta egyszer-egyszer. Haza értünk és bevitt a szobámba levettem a cipőmet és bebújtam a takaró alá. Paul hozott nekem citromos teát de csak pár kortyot bírtam belőle inni. Befeküdt mellém az ágyba és magához vont, elaludtam.
Reggel felkeltem és furcsán tapasztaltam hogy pizsamába vagyok. Felnézem Paulra aki ártatlan tekintettel nézett vissza rám.
-Nyugi magadtól öltöztél át, bár félálomban voltál én mindvégig háttal voltam neked, bár nem csodálom hogy nem emlékszel rá mert tiszta KO voltál- mondta vigyoogva, mire megnyugodtam.

1 év múlva

18 évesnek nézek ki sokat változtam. Magasabb lettem 185 cm-er vagyok és kezdtek eltűnni a gyermeteg vonásaim is, befejeztem a növekedést Sam szerint. Így beiratkoztam a Forksi gimibe aminek Paul ne nagyon örült.
Rengeteget gondolkoztam a szüleim halálán, és egyre biztosabb lettem abban hogy nem autó balesetben haltak meg. Hisz anyu félig vámpír volt, apu pedig farkas. Ki akartam, sőt ki kell derítenem ezt már a szüleim kedvé ért is.
Reggel 6 órakor csörgött az órám az első napom az iskolában. Már beiratkoztam és Paul segített elintézni a papírokat és eljött velem a könyveimért.
Összepakoltam a könyveimet és felöltöztem, ettem 1 tál müzlit és ránéztem az órára 7:45-öt mutatott
-Hups elfogok késni- mondtam mert gyalog kéne mennem de az út legalább 30 perces és 8:00-kor csöngetnek be- Paul elvinnél farkas háton légyszí.- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Persze.- mondta vigyorogva, kiment és átvátozott, vakkantott hogy mehetek.
Meg simogattam a nyakát mire morgolódó hangot adott ki. Hasra feküdt hogy feltudjak ülni a hátára. Szél sebesen futott az erdőben és 50-kor már a sulinál voltunk. Gyorsan megbeszéltük hogy vagy ő vagy valaki a falkából jön majd értem.
Biológia volta az első órám. Bemenetem a terembe és minden szempár rám szegeződött.
-Á az új diák- mondta a tanárnő.
-Elnézést kérek a késésért tanárnő- mondtam.
-Semmi baj, de ez ne forduljon elő ez többször.- mondta-Van ott egy hely Nessi melett oda ülj Isy- mondta én pedig leültem a legutolsó padba, elkezdett magyarázni valamit a tanár, de nem figyeltem mert volt valami fura Nessiben.
Szia én Renesmee Carlie Cullen vagyok- nyújtotta felém a kezét és uygan úgy nézett rám ahyog én őrá.
-Szia én Isadora Swit vagyok- fogadtam el a kezét.
-Ma csak 3 óránk lesz.- mondta mire én a homlokomra csaptam.
-Mi a baj?
-Semmi csak valamit elfelejtettem- hát bizony Paulnak azt mondtam hogy 6 órám lesz, fel kell majd hívnom. El is felejtettem hogy ma ki járőrözik.
-Milyen óráid lesznek még?- tettem fel a kérdést.
-Matek és Történelem.-mondta.
-Nekem is. Ülünk majd egymás mellett?
-Persze- mondta és kicsöngettek elindultunk az órára és hamar eltelt a matek és a töri is.
Azután elmentünk ebédelni ele pakoltam a tálcámat, leültünk egy távoli asztalhoz.
-Te nem vagy ember igaz?- tette fel az első kérdést
-Nem félig vérfarkas vagyok és félig vámpír.- mondtam- De ha jól sejtem te sem vagy ember, de honna jöttél rá?- kérdeztem
-Az illatod és a bőröd színe mindent elárult- mondta mosolyogva- és igen én sem vagyok ember hanem félig vámpír vagyok.
-Hány éves vagy?- tettem fel még egy kérdést.
-18-mondta
-És valójában?
-8 éves vagyok és te?-kérdezte.
-Én 5- mondtam vigyorogva- még csak most fejeztem be a növekedést.-mondtam
-Én is-mondta nem tudom hogy miért de megbíztam benne.
- Neked  van képességed- kérdezte
-Nem tudom, miért neked van?
-Igen megtudok mutatni képeket az életemből- mondta- de most itt van nálunk Eleazar ő megtudja állapítani hogy van-e képességed és ha van akkor mi az.Eljössz hozzánk?- kérdezte kiskutya szemekkel.
-Jó csak hagyok egy üzenetet Paulnak- mondtam és elővettem a telefonomat Paul nem vette fel így az üzenetrögzítőjén hagytam egy üzenetet, hogy az egyik barátnőmhöz át megyek és majd csörgök ha jöhet értem.